26.fejezet

Meg tudtam

Úgy szeretlek,ahogy a vak a mély leledző dolgok szeretik egymást-Pablo Neruda:XVII.szonett


Alice szemszöge 

Az út alatt végig a fegyveremet fogtam és azt néztem,nem figyeltem semmire.Csak ő érdekelt.Mikor az autó megállt én kiugrottam.

-Csak én megyek be-mondtam  olyan nem fogok vitatkozni hangon

-Ali...-próbálta volna mondani az ex-em de én elindultam be a házba 

 A ház elég furcsa volt,túl modern egy ilyennek,majd megláttam a pince ajtót és meghallottam egy hangot és elindultam az ajtó felé.A lépcsőn lefelé kicsit féltem hogy mi lesz Louis-al és mikor megláttam oda rohantam hozzá

-Ali,itt vagy?-kérdezte meglepődéssel a hangjában 

-Igen itt-öleltem meg majd megcsókoltam,de ekkor meghallottam a hangját

-Alice,szia régen láttalak-köszöntőt Robert 

-Anyám mit látod benned?-a hangom szánalmasan csengett 

-Hát nem tudom te van tőle 2 gyerekem-mosolygott olyan ördögien-Ali kérlek ülj le!

Álltam tovább a szerelemen kezét fogva

-Hát jó!Biztos arra vagy kíváncsi miért öltem meg apádat!Elmesélem-fogott meg egy széket azt megfordította és leült rá-Igazából ne akartam bántani,de ott volt anyukád olyan szép volt és magamnak akartam.Azon az éjszakán apád éppen hazament én pedig behúztam az autómba elaldadtam,majd a börtönében megöltem szépen lassan hogy szenvedjen,és tudod mit mondot utoljára? "Alice úgy is megtalál és megöl" aztán először leszúrtam majd a lába lőttem és a végén hagytam elvérezni

Megütöttem majd belerúgtam a sípcsontjába.De lefogót és a szemembe mondta:

-De én azt mondtam neki utoljára:Meg fogom ölni ha megtalál ha nem,majd a gyerekét és így tovább mert csak te vagy apád gyereke,a bátyád egy egy éjszakás kalandból lett,Carter is az én lányom-röhögőt ahogy egy sorozat gyilkos én pedig az arcába ordítottam

-Hazudsz!!!!-kiabáltam már majd nem sírtam de előtte nem sírhatok

-Jó vicc lenne,de ez a valóság-most ő ütött meg én pedig a földre estem 

-És tudod Alice,nem lett volna veled bajom csak rossz ember lánya vagy,ahogy a lányod is, Tomlinson pedig rossz lányba lett szerelmes-már ordított 

-Lenát nem adom-elővette a fegyverét és Louis-ra célzott,én pedig elé ugrottam ezután pedig minden lassan történt. Én csak mentem mikor Louis elé léptem éles fájdalmat éreztem a mellkasomban ekkor bevillant én nem vette golyóálló mellényt, a mellkasomra néztem ami vérzett a kezemet felemeltem majd kilőttem az egész tárat.Ezután Louis karjába estem.

-Alice-kiabált Louis

-Louis,maradj velem-kérdtem 

-Itt maradok-kaptam választ

-Louis,én mindig szeretlek-mondta nekem 

-Én is,mióta megláttalak-mosolygót úgy ahogy azt szeretem-ahogy most elképzelem magam a hajamba nem látszik már hogy vörös a vértől.Emberek  kiabáltak de én csak azt éreztem ahogy Louis sír és kéri,hogy ne aludjak el.De ezt nem tudom betartani nagyon fáradt vagyok,aludni akarok.

-Neveld fel Lenát!Szeretlek!-sírtam és a lányomra gondoltam akit már nem foghatok meg többé

-Aliceee,MARADJ VELEM!-kiabált nekem Louis,csak ennyit hallottam mielőtt lecsuktam a szemeimet.

Minden megváltozott ,végképpen  megváltozott:

szörnyű szépség született.-Wiliam Butler: Húsvét 1916

Ki utáll?Eljött ez a rész is,Alice-től lehet búcsúzni én már megtettem. Rövid lett de nagyon jó!A következő rész is pedig kicsit szerelemesebb lesz